Szia Eszter!

Az hogy szereted, ha szeretnek,
még nem jelenti azt, hogy baj van veled.
Ha követjük az érzéseink súgásait,
az pedig nem a szívünk szava. :)
De talán ez kiderült az előző hozzászólásomból.

Az érzelmeink és a szívünk szava
KÉT KÜLÖNBÖZŐ dolog.

Az egyik "rángatózáshoz" hasonlít,
míg a másik egy szamurájkardhoz.
Az egyik kiszolgáltatottá tesz minket,
míg a másikkal a mi kezünk be kerül vissza
életünk hajójának kormánykereke.

Azt mondod szeretetre vágysz.
Megértem.
Mindenki vágyik erre.
De mielőtt bármi mást mondanék,
vagy mielőtt te bármi mást mondanál,
tedd fel magadnak a következő kérdést:

"Mennyire vagy jó viszonyban önmagaddal?"

Ha gondolod, írd meg a válaszodat.

Üdv, Csaba

Előzmény

Válasz

Kedves Csaba!Biztos bennem van a hiba,nem tanulok a csalódásokból...,de én bizony legtöbbször a szívemre hallgatok.Egyszer valaki azt mondta,hogy szeretet éhségem van.Nagyon szeretek adni-boldoggá tesz,még ha néha tudom,hogy erre biza ráfaragok...Nem tehetek róla...szeretem,ha szeretnek és én is,nagyon tudok szeretni..Nekem elég egy jó szó,egy mosoly,egy dicséret.Én ilyen vagyok...

Válasz

Az, hogy kinek mit jelent a "szívem szava", ez jelenti a különbségeket ennek a kifejezésnek az értelmezésében, és elfogadásában, avagy elutasításában. Természetes az, hogy az érzelmeink hullámzó változásira figyelve cselekedjünk... nem feltétlenül követendő minta.
Amikor arról beszélek, hogy a "szívem szava" kevésbé érzelmi állapotra gondolok, sokkal inkább egy meggyőződésre, miszerint cselekedeteim, és azok eredményei jók nekem, és jók másoknak is, jók most és jók később is.
A "szívem szava" egy belső iránytű.
Ha követem a "szívem szavát", nem tévedhetek el.
Ha nem követem a "szívem szavát" csak bolyongok az életben.
A "szívem szava" nem szerelemről szől.
A "szavem szava" jelenti azt a választ, amit kérdéseimre kapok, mikor eltévelyedettnek érzem magam.
Amikor valamilyennek KELL lennem, az nem belsőleg vezérelt cselkedet, nem konguens, nem áll összhangban a szívünk szavával... hiszen KELL??? ki mondja, hogy kell? Ha más mondja, az nem a szívünk szava. Ha kell, az nem a mi belső iránytűnk által kijelölt utunk. Az mások tőlünk elvárt, kimondott, vagy kimondatlan óhaja, hogy tegyünk, vagy ne tegyünk meg valamit... és mi eszerint cselekszünk. De ilyenkor nem a mi, hanem mások életét éljük. Feltéve, hogy ezt KELL-ként éljük meg.
--
Amúgy nagyon örülök a hozzászólásoknak. Ettől lesz élő, pezsgő a klub.
Köszönöm szépen! És várom az újabb hozzászólásokat.

Válasz

Amikor az ember a szívére hallgat, sebezhetőbbé válik.
Tiszta érzéseink megmaradhatnak úgyis, ha nem minden esetben követjük a szívünk szavát, mert
van úgy, mikor az embernek erősnek kell lennie,és jobban teszi, ha az eszére is hallgat.

Válasz

Egyetértek, hogy nem minden esetben jó az, ha a szívünk szavát követjük. Utólag én is azt mondom bizonyos dolgokra, hogy az eszemre kellett volna hallgatni, és nem a szívemre.

Előzmény

Válasz

Kedves Csaba! Nem minden esetben jó ha a szivünk szavát követjük. Sajnos sokszor az eszünk után kell mennünk nem a szivünk után.
szia Andi

Válasz

Szívem szavát követtem.Megkértem 87 éves apukámat,hogy ne faggasson,ne akarjon mindent tudni! Aztán meg lelkifurdalásom lett,hisz őt ez élteti. Sívem szava mindkettő. Üdv

Válasz