Mama, miért sírsz?- kérdezi a kisfiú édesanyját.

Mert én nő vagyok- válaszolta az asszony.

Ezt nem értem:- mondja a kisfiú.

És ezt soha nem is fogod megérteni...- válaszolta

gyermekét átölelve az anya.

Késöbb megkérdezte a fiúcska az édesapját is:

-Papa, miért sír a mama?

Minden ok nélkül sír:- ez volt minden, amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ,

vajon miért sírnak időközönként a nők?

Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat:

-Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?

Az Atya elgondolkozva válaszolt:

-Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset akartam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja,

mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.

Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor

is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a

betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül.

Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és

minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.

Oly erőt adtam neki, mellyel férjét minden hibájával együtt szereti, és

azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére.

Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll -e.

És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson.

A könnyek kizárólag csak az ővéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától, amilyen az ő formássága, de még nem is attól, ahogyan a haját viseli.

Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja ahol a szeretet lakozik.

/ Egy kedves ismerősömtől kaptam ezeket a sorokat /