Bár a napokban igencsak szélsőséges volt az időjárás, de egyik nap kétszer is megcsodálhattam a szivárvány gyönyörű színpompáját.
Csütörtökön elém jött a kedvesem a munkahelyemre és azt kérdezte: Lenne kedved sétálni egyet a Sióparton?
Kicsit meglepett a kérdés, mert hét közben még nem jutott eszünkbe kimenni a szabadba csakúgy sétálgatni. Persze, gondolkodás nélkül igent mondtam. Miért ne, a munka megvár.
Aztán a gemenci erdőben kötöttünk ki.
Csodálatos volt, így eső előtt az erdő.
Ott húzódik a Sió-holtág az erdő szélen, tele vízi madarakkal.
Aztán mikor még az erdőben jártunk meg jött az eső is.
Ahogy kiértünk az útra, beszálltunk gyorsan az autóba, hogy ne ázzunk nagyon el. Messzebb kisütött a nap, és lássatok csodát, az ég csakúgy tündökölt a szivárványtól.
Már nem is érdekelt, hogy elázzunk vagy nem, muszáj volt kiszállnunk az autóból, hogy jobban megcsodálhassuk azt a gyönyörű látványt.
Aztán este, mikor már majdnem szürkület volt, ismét megmutatta magát, de akkor már csak úgy szimplán.

Köszönöm az információt, de szerintem az akit értesíteni kell ilyenkor, a címlista elején foglal helyet.

Oly korban élünk, amely gyorsan száguld, és arra tanít minket, hogy mindig többet, jobbat akarjunk.
Alig van időnk észrevenni a szivárványt, vagy elmosolyodni...
Van kiút, van rá esély, hogy visszavegyünk a tempóból, és átéljük az igazi boldogságot. Nem, nem kell ehhez jobb állás, menőbb lakás, lottóötös vagy egy új szerelem! A válasz bennünk rejtőzik!
Álljunk meg, és gondolkodjunk el! Ha úgy érezzük, most nincs meg mindenünk, mikor leszünk elégedettek?
A boldogság a pillanatban rejtőzik. ABBAN, AHOGY A GYERMEKÜNK CSAK ÚGY MEGÖLEL MINKET, ahogy elrepül felettünk egy madárraj, ahogy a rádióban megszólal a kedvenc dalunk, vagy az első tavaszi virágok kibontják szirmaikat. A boldogság nagyszerű pillanatok sorozata. A titka az, hogyan tekintünk a világra.

Hm...szép vers...szeretem e naplementéket! :)