Kowalsky meg a Vega - Aki mer az nyer

Tudod, hogy aki mer, az nyer

Akinek remeg a lába

Annál kicsorbul a fejsze él a kemény fába 

Mert hát minek a hátszél, ha nagy a jéghegy 

Könnyen jött, könnyen megy az ilyen ingyen jegy

Minek a tét, ha végül elveszted a hited 

Ez az igazi kérdés, nem az, hogy ma ki fizet 

Tizet találsz ilyet egy szakadt lebujban 

Aki már az első menet előtt feladta

Minek maradnál két tűz között 

A lehetetlen egy tévhit, semmi több 

Döntsd el, hogy merre mész 

Ne veszítsd el a fejedet semmiért

Aki korán kel az lehet, hogy aranyat lel

Ne kérdezd soha senkitől azt, hogy írás vagy fej 

Mert aki biztos mindig magában 

Annak a szerencse ott jár mindig a nyomában 

Ilyen a végzet, Te is eleven vagy

Amilyen én, meg ez a vad korszak 

Amiben egyedül vagy, de sohasem magányos

Van, ami mindig ugyanúgy jön

Ahogy a hetes busz a Blahán Rád köszön 

Ilyen az eredmény is, ha szeretnéd is 

És ha dolgozol érte keményen.

Messze, messze, még az Óperenciás- tengeren is túl, szép Csodaországban kis hercegnő született. Bölcsője köré gyűltek a tündérek meg a tündérkirálynő. Nézték a kislány álmodó arcocskáját, majd a királynő fölemelte kezét, s így szólt:

- Ajándékozzátok meg ezt a gyermeket azzal, amit legértékesebbnek gondoltok.

Az első tündér az alvó fölé hajolt, s ezt suttogta:

-Én varázserőmből olyan szépséggel ajándékozlak meg, hogy aki rád néz, úgy véli, tavaszi virágot lát.

::::::::::::::::::::::::::::

:: Csodálatos Vagy! ::

::::::::::::::::::::::::::::

 

 

Egy mesét osztok meg veled, mely rólad szól.

Úgy olvasd el, hogy ne feledd el közben, hogy

ez a mese a te meséd, a te életedről szól,

ha te is felfedezheted önmagadban a... nézzük csak, mit is?!

 

 

Egyszer volt, hol nem volt, a messzi hegyeken túl, meg még talán a völgyön is, az Ismert Mező leges-legközepén élt egy veréb. Volt rendes neve is persze, amit a szüleitől kapott, de egyszer eszébe jutott, hogy szívesebben viselne valami más nevet.

::::::::::::::::::::::::::::

:: Csodálatos Vagy! ::

::::::::::::::::::::::::::::

 

 

A mai a második Csodálatos Csütörtök a klub életében. Kérlek, látogass el a kifejezetten ennek napnak fentartott fórum oldalra, ahová te is bejegyzéseket írhatsz, ahol megoszthatod velünk mindazt, amin most épp átmész - akár testileg, akár lelkileg, akár kellemetlen, akár örömteli számodra. A fórum megtekintéséhez, kattints ide! >>

Most pedig egy történetet szeretnék megosztani veled, íme:

Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett.

::::::::::::::::::::::::::::
:: Csodálatos Vagy! ::
::::::::::::::::::::::::::::

Csodaszép reggelre ébredtem.
Igaz, tegnap este egy kicsit sokáig voltam fenn,
ma pedig korán keltem, s így most még csak
résnyire nyitottam ki a szemem,
mégis találtam egy remek idézetet a mai napra.

Íme:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Miért élünk,
ha nem azért, hogy
minél könnyebbé tegyük
egymás számára az életet?"
- George Elliot (Mary Ann Evans) -
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ahogy ezt a pár szót elolvastam,
elgondolkodtam azon, hogy én,
ill.