Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer Valaki. Valaki elvolt az életével, ami nem volt különösebben jó, de nem volt annyira rossz sem, mint amennyire lehetett volna. Mégis: egyszer eljutott arra a pontra, amikor feltette magának a következő kérdéseket:

>> Ennyi lenne a világ? 

>> Ennyi lenne az élet? 

>> Mi az élet célja?

Valaki nem tudott válaszolni a kérdésekre, ezért elhatározta: megszerez minden információt arra vonatkozólag, hogy mi is ez a világ, mi is az élet célja, s egyáltalán: miért is vagyunk mi itt?

Amikor megjelent egy új könyv, Valaki teli izgalommal állt a pénztárnál, s vette meg a következő, a sorban az ötszázadik "ez az, ez lesz az, ami az életemet megváltoztatja" típusú könyvet. Hazament, s azon nyomban a sorok közé is csapott. De valahogy mégsem változott semmi.

Valaki azonnal tudta a megoldást: innentől kezdve tréningekre fog járni: majd ott megmondják neki a tutit. Biztos, hogy így lesz. S mivel Valaki nemcsak tudta magáról, hogy  ő egy nyitott, befogadó ember, de ezt fennen hangoztatta is: elkezdett tréningekre járni. Persze, ő tudta, hogy nem úgy van, ahogy ott hallja, de azért nagyon figyelt.

Sok okosságot hallott. Sok összefüggést megvilágítottak neki. Sokat tanult, sokmindent felfogott. ÉSSZEL. Épp ezért eldöntötte, hogy változtat az életén. Megváltoztatta a  lakóhelyét. Mégis: maradt minden a régiben. Lecserélte a barátait. Mégis: maradt minden a régiben. Új párt választott magának. Mégis: maradt minden a régiben. Elment másik munkahelyre. Mégis: maradt minden a régiben.

Valaki csak ült, ült a karosszékében, s morfondírozott: miért nem változik semmi? Hisz annyi könyvet elolvastam! Hisz annyi tréningen voltam! Annyi filmet megnéztem már! Akkor miért? De választ senki nem adott.

Valaki elkeseredett. Hogy van ez, hogy másoknak könnyű? Hogy másoknak elég volt egyetlen önismereti tréning ahhoz, hogy minden megváltozzon körülötte? Hisz ő is volt önismereti tréningen, sőt: ugyanazon, mint mások. Nála mégsem történt semmi változás. "Szerencséje volt!" döntötte el, s a válasz egyben meg is nyugtatta egy darabig.

Aztán mégis odament MÁS-hoz, s megkérdezte: hogy lehet, hogy a te életed megváltozott, a körülményeid is, s láthatóan boldog vagy, míg én, aki kétszer annyit tudok, mint te, aki mindenütt voltam már, ahol csak lehetséges, nem?

MÁS  elmosolyodott, s megkérdezte: 

>> Szerinted ki  a hibás azért, amiben vagy? 

Na, valaki mély levegőt vett, elmosolyodott, hiszen TUDTA  a választ, s elkezdte sorolni. Volt hibás a világ, az élet, a kormány, a szomszéd, a barátok és ismerősök, sőt: még a származása is. Más nem szólt semmit, csak mosolygott. Majd ő is megválaszolta a kérdést: az életem az én felelősségem. Az is, hogy mit kezdek vele. Lehet, hogy te elolvastad a könyveket, lehet, hogy te ott ültél a tréningeken, s megtanultad az anyagot. Ésszel. De egy könyv elolvasásától még nem változik semmi.

Akkor mitől változik végre valami? - kérdezte Valaki kétségbeesetten.

Tőled - válaszolta Más. - Csakis tőled. A változás benned kezdődik és veled ér véget is. Ne a világot változtasd, hanem magadat! Erőfeszítés nélkül pedig ez nem megy. Nem kaphatsz többet, mint amennyit beleteszel figyelemben, energiában, egyebekben. A lakásból kifelé tekingetve lehet, hogy nem olyan szép a világ. Válts nézőpontot, s csodáld.

Valaki elgondolkodott. Aztán legyintett egyet: eh, ez nem így van, ez túl egyszerű ahhoz, hogy igaz legyen. Túl kicsi vagyok én ahhoz, hogy a világon minden megváltozzon, ami nekem nem tetszik. És tovább morgott amiatt, hogy Másnak sikerült, mert szerencséje volt, neki pedig nem, mert ő tudja, hisz mindig is tudta: neki nem lehet szerencséje. Ő egy senki, akit a világ úgy rángat madzagon, ahogy csak akar.

Te vajon meddig ülsz még a karosszékedben? Te is mástól várod, hogy megváltoztassa a  Te életed? Vagy hajlandó vagy érte tenni végre magad is? Azok közé tartozol, akik csak siránkoznak, hogy de szerencsétlen vagyok, vagy tudomásul veszed végre, hogy mind az, amiben ücsörögsz épp: az a te teremtményed? Te csinálod! Mikor akarsz felébredni? Mikor akarsz változtatni? Meddig vársz még arra, hogy más segítsen, hogy más mondja meg a tutit, hogy más csinálja helyetted azt, amit neked kell? Elvárod, hogy jobban légy, hogy jobb életed legyen. De vajon teszel is érte?