:::::::::::::::::::::::::::

:: Csodálatos Vagy!::

:::::::::::::::::::::::::::

 

 

 

A pocsék időjárás, a kibírhatatlan szomszédom, a házsártos anyósom, a bamba kormány, a válságos gazdasági körülmények, a hóbortos párom, a lerobbant autóm, a beteg gyerekem... miatt nem tudom EZT megtenni, AZT meg aztán végképp.

Biztosan te is hallottál már - ha nem is a családod körében, de az utcán, vagy a munkahelyeden - hasonló érveket arra vonatkozóan, hogy miért olyan sanyarú egyes emberek élete, hogy miért nem tudnak változtatni, javítani életükön.

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Az ember arra született, hogy éljen,

és nem arra, hogy felkészüljön az életre."

- Boris Pasternak -

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Szerinted azok az emberek, akik az eső miatt megtesznek vagy épp nem tesznek meg dolgokat, akik attól függően lesznek elkeseredettek, vagy jókedvűek, hogy milyenek a gazdasági körülmények, akik a szomszéd szeszélyei miatt dühösek, vagy akár ellenségesek lesznek, ők élnek, vagy csak készülnek arra, hogy majd egyszer végre "jó lenne élni is"?

Mit gondolsz, meddig kell arra várni, hogy minden lehetséges körülmény ideális legyen ahhoz, hogy majd ezek az emberek elkezdjenek élni, cselekedni, megtenni olyan dolgokat, amiket tulajdonképpen szeretnének, de... tudod, a körülmények ezt nem teszik számukra lehetővé. Szóval szerinted mennyit kell várniuk, hogy ideális legyen minden számukra?

 

Naaaagyon, de nagyon sokat! És még akkor sem lesz ideális, hiszen akkor már az lesz a gond, hogy... "nagyon öreg vagyok már bármihez is".

 

Nem a körülmények a fontosak, hanem a döntéseink. Azok a vélemények, amiket egyes emberekről, eseményekről, az időjárásról, a lehetőségeinkről gondolunk. Ezek sokkal súlyosabb pecsétet jelentenek, mint az, hogy épp esik-e az eső, vagy az, hogy a szomszéd kutyája oda piszkított-e az ajtóm elé, vagy egy suhanc megkarcolta a frissen polírozott autónkat.

 

Vajon kifogásokat tudunk-e gyártani? Találkoztál-e már olyan emberrel, aki mestere volt ennek? Mindenre volt egy frappáns válasza, hogy mit miért nem lehet megtenni, miért nem lehet eléni, mi az, ami lehetetlen, stb. Nem te, de mások nagyon gyakran megteszik ezt. Szinte napi rendszerességgel élnek ezzel a... mivel is? Szokással!

 

Szokás! IGEN, ez, mármint a kifogások fabrikálása nem más, mint egy szokás. Mit gondolsz, ha sikereket, eredményeket - új, jobb munkát, több pénzt, boldogabb párkapcsolatot, együttműködőbb csapatot, nagyszerűbb egészséget - szeretnénk elérni, akkor ehhez támogató-e a kifogások gyártása? Én úgy gondolom, sőt megyőződésem az, hogy ez nemcsak, hogy nem támogató, hanem épp ellenkezőleg, nagyon is romboló, ugyanis minden egyes mentegetőzéssel megerősítjük ezt a szokást, és ennek következtében egyre könnyebben fog menni. Már zsigerből.

 

Tudod: az ismétlés a tudás anyja, vagy atyja. De ez nem csak a jó dolgokra vonatkozik ám, mint pl. az autóvezetés, vagy a nyelvtanulás. Nem! Ez a mentegetőzésre, a másokra, a körülményekre való áthárítási képességünkre is éppen így igaz. Egyre "jobbak" leszünk benne... ami viszont ártalmasan hat a mindennapjainkra. Nem is beszélve a céljainkról, álmainkról - már ha léteznek ilyenek.

 

Vajon, ha az időjárástól, vagy bármi mástól függ az életünk, a jókedvünk, az anyagi életünk, ha ezek határozzák meg, hogy miképp élhetünk, mit és mikor érezhetünk, akkor kinek a kezében van a kormánykerék, a jogar? Ki hozza meg a döntéseket, ki irányítja az életünket? Mert mi biztosan nem, hiszen tudod: a főnök morcossága, az anyós heppjei és megannyi más esemény a felelős azért, hogy az a sok ember "ilyen rossz helyzetben él, és nem tud egyről a kettőre jutni", és hát mi is emiatt...  

 

Vagy ez nem igaz?

 

Tényleg, szerinted ki hozza meg a döntéseket? Te? Vagy valaki más irányítja az életedet? Gondold át! Adok hozzá egy egyszerű segédeszközt, amit egészen nyugodtan felhasználhatsz annak érdekében, hogy válaszra lelj. Az eszköz a következő: minden esetben, amikor valamilyen kifogással él a szomszédunk, a kollégánk, vagy bárki a környezetünkben, és lehet ez a kifogás tulajdonképpen bármi, lehet ez a meleg, a hideg, a közlekedés, vagy akár olyan is, amire most sem én, sem te, még csak gondolni sem tudunk... vagyis végeredményben mindegy, hogy mi is a mentegetőzés tárgya, ezekben az esetekben ezek az emberek szeretnék átadni a döntés jogát a... Minek, vagy kinek? Az eseményeknek. A szomszédnak, stb. Mondván, hogy azok a felelősek az ő sorsukért.

 

Tehát röviden: minden kifogással megengedjük, hogy az életünket a körülményeink sodrása irányítsa, ahelyett, hogy kiállnánk önmagunkért, az álmainkért.

 

De van egy igazán jó hírem is számodra: mivel a mentegetőzés csupán egy szokás, és mint ilyen egy tanult dolog, így ez megváltoztatható, mint minden más szokásunk is. Választhatsz akár te is, új és építő jellegű szokásokat, amik támogatnak a céljaid felé vezető úton, hogy boldogabb, egészségesebb, gazdagabb és bármilyenebb lehess, amilyen épp lenni szeretnél.

 

Búcsúzóul egy idézetet szeretnék megosztani veled, majd utána tekintsd meg a filmet, amit neked és a többi klubtársadnak kerestem meg.

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"Nem a körülmények teremtik az embert;
az ember teremti a körülményeket."

- Benjamin Disraeli -

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

És akkor hát, jöjjön a videó is:

 

 

Legyen csodálatos napod, és hozz sok-sok döntést!

Hogy miért? Erről beszélünk nemsoká.

 

Üdv, Csaba