Szeretettel köszöntelek a Csodálatos Vagy közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Csodálatos Vagy vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Csodálatos Vagy közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Csodálatos Vagy vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Csodálatos Vagy közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Csodálatos Vagy vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Csodálatos Vagy közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Csodálatos Vagy vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Klopfer Csaba indította 15 éve
Kérlek, írd le, oszd meg velünk,
hogy a mai napon milyen szép,
jó és örömteli esemény(ek) történt(ek) veled?
Vagy mit éltél át?
Hozzászólások eddig: 28
Klopfer Csaba üzente 15 éve
Brassai Kata üzente 15 éve
Klopfer Csaba üzente 15 éve
Brassai Kata üzente 15 éve
Én köszönöm :)!
Nos, ma azzal ébredtem, ki legyen az, kinek ma örömöt szerezhetnék? Szoktam ilyeneket csinálni...
Nagyon szeretek rámosolyogni emberekre, függetlenül attól, h ismerem vagy sem. Ma is ezt teszem, ilyenkor az összes zsigerem megtelik hálaérzettel, mert adni tudtam magamból feltétel nélkül. Úgy gondolom, aki ezt megérti, közel jár az "igazsághoz"
Ez minden, amit ma üzenni akartam. Szép és vidám napom lesz..
Szelíd napotok legyen nektek is!
Klopfer Csaba üzente 15 éve
Tóth Valéria üzente 15 éve
Brassai Kata üzente 15 éve
Ragadósan, mint a levelek
Mintha nagytakarítás lett volna a Napnál. Egyszerre és váratlanul kezdte ontani fényét, melegét. Persze, ha nem vigyáz az ember, a végén még becsapódik. Mégis valamiféle zöld hangulatot varázsol a lelkébe a fény. A lusta természet még ásítózik, de már hallani lehet a távoli kis neszeket, melyek még élőbbé teszik.
Milyen furcsa, sétám közben egy tavalyról maradt, ragadós kis levelet vettem a tenyerembe. Szinte kiáltott, hogy őt fektessem a kezemre, mintha üzenni, mondani szeretett volna valamit. És megtörtént. Finom erezetével, érdes, tapadós felületével az embert juttatta eszembe. Még őrzött valamit a tavalyi nyár színeiből, de már esélye sem lett volna, hogy tavalyi önmagára hasonlítson. Ezért is olyan mint az ember, gondoltam. Ilyenkor, a tavasz elején, hajlamosak vagyunk sajnálni önmagunk, mondjuk a tavalyit, miközben pontosan tudjuk, hogy az egyszeri és megismételhetetlen, akár a falevél. Szemgödrünk is mintha jobban beesett volna, fáradtabbnak érezzük magunk. Érdesebbek, kérgesebbek lettünk a lelkünk legmélyén. És ragadósabbak, mint bármelyik falevél ezen a földkerekségen. Ragadunk a gyökereinkhez, ragadunk mindahhoz, amit úgy hívunk, hogy élet. Minden télutón jobban és jobban.
A falevél – talán a langyos szellőre – felszisszen tenyeremen. Egy pillanatra odatéved szemem a melletem éppen elhaladó párra, s mire felócsudok, már nincs az előbbi helyén. Keresem a szememmel, fürkészem mit akart hát üzenni nekem. Még egy másodpercig szállni látom, aztán megadja magát és elvegyül a többi között a földön. Mi volt ez? Üzenet.
Ekkor értettem meg, hogy előnyünk van – mindannyiunknak – ezekkel a kis levelekkel szemben. Mert újrakezdhetjük, s minél ragadósabbak vagyunk, annál inkább drágábbak a hajnali kis fények. Letörlőm a kezemről a nyálkás maradékot, s ezzel a mozdulattal mintha letöröltem volna önsajnálatomat is...
Kizöldültem –valahol ott belül -, felemeltem a fejem, és cask akkor vettem észre, hogy a kedves arc –amit annyira szeretek- már jó ideje ott lehet(ett) velem szemben.
- A mozdulataid.... Olyanok voltak, mint egy táncoló siváé – mondja. Nem
akartam megzavarni ünneplésed, de áruld el, mit értettél meg...?
Hallgatok. Pár pillanatig csak a szemébe bámulok. Úgy nézek rá, mint akit először és utoljára látok. Nem zavarja csöndem, csak látom az arcán, hogy meglepi. Aztán ujjbegyeimmel végigsimogatom arcát, s mosolyogva, mint aki most tért vissza valami hosszú útról, megszólalok.
- A szerelmet, a csöndet. Hogy nem az vagyok többé, ki tavaly voltam. Több és
kevesebb. Hogy itt lehetsz, hogy itt lehetek...
Csupa tőmondatok, de egyszerűek és zavarba ejtőek. Ezt onnan tudom, hogy megölelt...
Valahol madarak hangicsáltak, s ezt csak ünnepelni lehetett!
Már egy ideje annak, hogy megszületett ez a kis szöveg, s csupán csak megosztani szeretném veletek...Lehet, h lesz, kinek tetszik, vagy esetleg megszólít valakit ez a pár gondolat... :)
Klopfer Csaba üzente 15 éve
[Törölt felhasználó] üzente 15 éve
A mai reggel nekem maga volt a csoda. Hosszú hónapok, évek munkája érett be. Leült az ötéves lányom egy újsággal, és elkezdte olvasni. Persze még a maga módján, de nem foglalkozott vele, hogy az a szó éppen 8-9 betűs, és, hogy mire a mondat végére ér elfelejti az elejét. Volt benne bátorság, hogy neki álljon, és ő még nem is tudja, mennyire fontos ez, az önbizalom.
Klopfer Csaba üzente 15 éve
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás